Határtalanul! 2018

Magyar történelmi és kulturális kincsek nyomában Horvátországban

  1. nap

2018. május 14-én indultunk el a Városliget széléről ötnapos horvát utunkra a Határtalanul! program keretében. 45 diák és öt kísérő pedagógus vágott neki a kalandos útnak. A magyar-horvát határ akadályait sikeresen teljesítve, a szitáló eső ellenére jókedvűen érkeztünk meg első állomásukra, az újbezdáni művelődési házhoz, ahol a helyi általános iskolások és pedagógusaik fogadtak minket. Érdekesen alakult a program, hiszen egy nagykanizsai hetedikes csoporttal is összetalálkoztunk, akik ugyanezen a programon vettek részt, mint mi, így véletlenül egy időben érkeztünk a fogadó iskolához. De sebaj! Nem zavartattuk magunkat, hiszen már hetek óta készültünk bemutatkozó műsorunk előadására, amiben aztán volt minden: népdalcsokor, klarinét- és hegedűszóló, versmondás és egy prezentáció Magyarországról, Budapestről és a Liszt Ferenc Általános Iskoláról. Nagy sikert arató bemutatkozásunk után mi is megismerhettük, hogy milyen körülmények és lehetőségek között élnek a horvátországi magyarok. Ezután egy bőséges vendéglátás következett, aminek ideje alatt átadhattuk jelképes „cipődobozos” ajándékainkat a 17 újbezdáni magyar iskolásnak, akik nagy örömmel és meglepetéssel fogadták.

Következő állomásunk Nagybodolya volt, ahol egy magyar házaspár által fenntartott és gondozott tájházat tekintettünk meg, ami nagyon érdekes apróságokkal volt tele; például egy teljesen berendezett borbélyműhelyt is megcsodálhattunk. Nagyon megható volt, ahogy az idős néni beszámolt arról, hogyan néptelenedik el a település, és milyen nehéz fenntartani a tájházat, amit a saját kezükkel hoztak rendbe és rendeztek be.

Utolsó programunk a Kopácsi Rét Nemzeti Parkban volt, ahol feledhetetlen néhány órát töltöttünk el. Érdekes, tutajszerű hajón jártuk be a holtág egy részét, és csodálhattuk meg a vidék élővilágát testközelből, majd egy hosszú pallójáraton járhattuk be a lápos terület javát. Megnézhettünk egy kisfilmet a Kopácsi Rétről, illetve kellemes perceket tölthettünk a játszótéren.

Csúzára vezetett az utunk, ahol a szállás elfoglalása után bőséges vacsora és kényelmes szobák vártak ránk. Csendben és nyugalomban telt az első éjszakánk.

  1. nap

Reggel hétkor ébresztettek minket, hiszen várt már minket a fenséges reggeli, és az indulásra kész autóbusz. Eszék volt az első aznapi úticélunk. Megtekintettük a szépen felújított eszéki várat, és kellemes perceket töltöttünk a Dráva partján, élvezve a napsütést. Belefért a programba egy kis fagyizás és ajándékvásárlás is.

Az autópályára feltalálva irány Zágráb, a horvát főváros! Igazi sürgés-forgás, szűk utcák, nagy tömeg és sok turista várt bennünket a belvárosban, ahol megtekintettük a Szent László által alapított Mária mennybemenetele székesegyházat, ami előtt rövid jelenetet adtunk elő Szent László egyik legendájából. Idegenvezetőnk, Kisida András, aki egész úton érdekes és hasznos információkkal látott el minket, itt is élvezetes kiselőadást tartott a legfontosabbakból. Megtekintettük a főtéren álló Jellasics-szobrot is elgondolkodva azon, milyen viszonylagos is a történelem, hiszen aki a horvátoknak nemzeti hősnek számít, az nálunk Móga János pákozdi ellenfele, aki 1848-ban orvul támadt rá a forradalmi Magyarországra.

Zágrábot elhagyva hosszú út állt előttünk, hiszen kisebb megszakítással néhány óra múlva Fiuméba érkeztünk, ahol elfoglaltuk szinte tengerparti ifjúsági szállónkat. Kulturált, kedves, tiszta, jól felszerelt, segítőkész személyzettel ellátott szállás várt ránk, ami igen közel esett a fiumei teherkikötőhöz, ami éjszaka jelentett csak meglepetést, hiszen az egész éjszaka tartó berakodás hangjai igencsak beszűrődtek a szobáinkba.

  1. nap

Reggeli után elindultunk az út egyik legszebb helyszínére, Tersattóba, ahol először a Mária-kegyhelyet tekintettük meg, majd a Frangepánok által uralt tersattói várban töltöttünk el egy kis időt, ahonnan nem tudtunk betelni a Fiuméra nyíló kilátásban. A várlátogatás után a kegyhelyhez vezető lépcsőn lesétálva jutottuk el a belvárosba, ahol megtekintettük például azt a templomot, ahol Jókai lánya fogadott örök hűséget Feszty Árpádnak. A halpiacon átsétálva jutottunk el a sétáló utcába, ahol egy kis szabadidő keretein belül ajándékokat szerezhettünk be szeretteinknek. Hazafelé sétálva megkoszorúztuk Baross Gábor emléktábláját, majd bejártuk a Porto Barosst, azaz a fiumei kikötőt, ahol megcsodálhattuk az öntött vas kikötői bójákat, amik több mint száz éve hirdeti, hogy ez itt egy magyar tengeri kikötő volt. Besétáltunk a mólón, amíg lehetett, megcsodáltuk a kikötőben horgonyzó jachtokat, elhelyeztük emlék koszorúnkat annak a hotelnek a falán, ahol Jókainak állandó szoba állt a rendelkezésére. Az esti szabad óráinkban pedig felfedeztük a szállásunk környékén található strandokat, és mivel az idő is kegyes volt hozzánk, néhányan megejtették – némelyek ugyan csak ruhában – az első adriai fürdőzést.

  1. nap

Reggeli után indulunk Abbáziába, ahol először gróf Andrássy Gyula villáját látogattuk meg, ahol elhelyeztük koszorúnkat is. Majd lesétáltunk a tengerpartra, ahol a híres-neves, 12 kilométeren keresztül kanyargó Lungomáre várt ránk. Csodálatos időben, gyönyörű sétát tettünk Abbázia központjáig. Láttunk közben bambuszerdőt, megcsodálhattuk a Kvarner-öbölt, ráleltünk Szent Jakab kis templomára, gyönyörködhettünk a pálma-és magnóliafákban. Egy hosszabb szabadidő után megkoszorúztuk Markusovszky Lajos 1848-as honvédorvos emléktábláját, majd következő állomásunk felé vettük az utunkat, Lovranba, ahol először Feszty Árpád villáját kerestük fel, majd – kihasználva a kellemes, már-már strandidőnek nevezhető időjárást – megmártóztunk a tengerben. Utolsó esténken, a vacsora után elővettük böröndjeinket, hogy másnap reggel hamar el tudjunk indulni, hiszen rengeteg program várt még ránk pénteken is.

  1. nap

Elbúcsúzva az Adriától, az Erdődiek és a Zrínyiek nyomába vetettük magunkat. Először Varasdon, a török kori Horvátország fővárosaként is működő városban töltöttünk el egy kis időt, ahol megtekintettük a varasdi várat, meghallgattuk az Erdődiekről szóló kiselőadást, majd a Zrínyi család következett. Újzrínyifalván megtekintettük annak az obeliszknek a másolatát, amely a tragikus vadkanbalesetben elhunyt Zrínyi Miklós költő, hadvezér halálának helyén áll. Következő, egyben utolsó állomásunkon, Csákváron megtekinthettük az eredetit is azzal a várral egyetembe, amelyet a Zrínyiek emeltek, hirdetve családjuk nagyságát. Utolsó programunk után már csak a hazaút van hátra, ami az autópályán nem is vett sok időt igénybe, hiszen este nyolc körül érkeztünk élményekkel gazdagon, kissé megfáradva kiindulási helyünkre. Csodálatos öt napot töltöttük a szomszédos Horvátországban, amit még azok a diákok is megerősítettek, akik viszonylag rendszeres látogatói a horvát tengerpartnak.

Témanap

Kisfilm